"Magyar értelmiségi vagyok, kérem segítsen!"
Előrenyújtja a sapkáját, és mikor elsuhanva mellette azt motyogom: "elnézést", egy pillanatra a szemébe nézek.
Döbbenet, mennyire értelmes, szelíd.
Megállok, beletúrok a táskám mélyébe. Ötvenes. Tökéletes - több, mint egy huszas, de még talán nem fog hiányozni, mikor maréknyi vagyonom maradékát számolgatom a pékségben.
Megfordulok, hozzá lépek, és olyan napsugaras mosollyal adom oda a fabatkát, amilyenre csak képes vagyok. - Ez olykor talán többet érhet, mint az, ami a sapkában landolt. Kicsit tovább megmarad.
A legfurcsább az, hogy egyre többször találkozni intelligens, jó modorú, kommunikálni tudó kéregetőkkel. Ők tanulják meg a kellemesség apropóit, vagy valóban nem csak az ivás, és a a szerencsejáték képes immáron embereket utcára juttatni, hanem lassan a felsőoktatás is?
Elpazarolnak minket.
-
2009.10.16. 16:28
-
Menekse
- szólj hozzá
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
