A Bibir csókja
Nevem napjára kaptam egy Joanne Harris könyvet. Bársony és keserű mandula. Kifejezetten tetszik!
Közben eszembe jutott, hogy már jóideje nem azért vagyok magányos, mert mások gonoszul elbántak velem, vagy mert annyira földönkívüli vagyok, hogy nem tudok barátokra lelni... jóideje kellemesnek találom az egyedüllétet. Olykor persze menetrendszerűen sajnálom magam kissé, de összességében véve... élvezem!
És ez baj. Azt jelenti, hogy szinte mindenkit kikiáltottam idegennek. És egyre vacakabbul érzem magam, mert a saját tengelyem körül forgok, mint valami egocentrikus kisbolygó.
Azt hiszem, jó úton haladok affelé, hogy már harminc éves koromra besavanyodott, morózus öregasszonnyá váljak.
-
2009.12.21. 00:49
-
Menekse
- szólj hozzá
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
