Sámli a transzcendenciához
Minduntalan olyan témába botlok, ami szinte ordít, hogy neki kérem blogban a helye... és valóban. Épp csak energiám nincs a méltó helyre fogalmazni őkelmét. C'est la vie.
Most éppen azon morfondírozom, milyen lehet az, aki felette áll mindennek. Istenről semmi konkrétat nem tudok:
¤ Jócskán kinőttem a kisiskolás hittanon összeszedett képet: semmi ősz szakállú bácsi mosolyráncoktól barázdás orcával, irgum-burgummal!
¤ És odaveszett a gimnáziumi, fiatalos és barátkozós Jézus is.
¤ Aztán néhány egyetemi év alatt: néma csend...
A mostani se nem jóságos bácsika, se nem gitáros énekek nagyszerű hőse... de az arctalan Nirvánával sem lesz egy soha. Arca kell, hogy legyen neki!
Mindössze abban vagyok biztos, hogy nagyszerű a humora. Ezt viszont valóban tudom. Mert amikor valami baj volt, néhányszor megtapasztaltam a transzcendes oldal sajátos és meglehetősen jóindulatú találékonyságát. Ám, ami azt illeti, ez még igazán nem sok. Ettől még nem lesz istenképem. Se helyes, se helytelen.
Csak egy kis apró dolgot tudni róla olyan, mintha egy embernek csak a fülét, vagy a szájzugát látni örökké. Így aztán soha nem ismernéd fel a delikvenst, ha szembe jönne veled egy tömött aluljáróban.
-
2010.01.10. 23:26
-
Menekse
- szólj hozzá
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
