Kaleidszkópos rigófütty

Kezdetét vette a lánybanda megszervezésére tett igyekezetek sora! Még a héten összeülünk zenélgetés végett. :)
Ami viszont nem pusztán csak szomorú, hogy letört egy darab az egyik hátsó fogamból, ám ez inkánbb az örömteli esemény, ha azt vesszük, hogy alatta már szuvasodott egy ideje... üdítően fog hatni a szervezetemre az az adrenalinfröccs, amire majd a fogorvosi váróban teszek szert - a vizsgák utáni nyugalom posványában jól jön, nem igaz? :/

Tegnap Dombóváron voltunk újfent. Hetek óta ezekből a hétvégenkénti találkozásokból élünk Kedvesemmel. Először melegedünk a Tesco-ban, aztán kulináris orgiát csapunk a Szicíliában, végül egy lelkiismeretesen fűtött váróteremben zárjuk a napot - ahol a többi helyszínt elnézve talán a legkevesebb megbotránkozást keltjük, ha hosszabban szeretnénk egymás ölelésével, csókolásával időzni.
Egyre inkább hiányolom a tiszai homokpadokat, vagy a balatonfenyvesi strand padjait... de a hideg nem ad sok lehetőséget. Ingyen vagy viszonylag olcsón csak kevés helyen fűtenek. És mikor az embereket összezsúfolja a szükség, nem lehet megszabni, hogy ki legyen részese a hetente egyszer élt magánéletünknek. Mi visszafogjuk magunkat, ők nem bámulnak, és cserébe senkinek sem kell kimennie a minuszokkal barátkozni. Szimbiózis?

Ma leginkább azzal foglalatoskodtam, hogy végre írjak valamit a szerepjátékos oldalunkra. Lett is eredmény: kisebb történetet kerekítettem egy egyszerű epizódból. Reményeim szerint kedvet kapnak tőle a többiek az íráshoz, de ami azt illeti, gyakorlásnak sem volt utolsó. Hivatalosan régóta nem írtok fantasy-t, és ez némileg érződik is a mesélői hozzájárulásomon. Nehezen boldogulok bármiféle akcióval - ami aggaszt, de talán idővel majd belejövök!

LÓKÖTÉS: szerepjáték parlagon legelő egyetemistáknak