Sámli a transzcendenciához - 2.
Mostanában egyre inkább foglalkoztatnak az emberi bevásárlókosár-természeten túlnövő dolgok. Nem tartok még ott, hogy magával az istenivel foglalkozzam, ugyanakkor biztosra veszem, hogy a föld és az ég között csak látszólag üres a tér.
Tűnődtem a jógán, de azt hiszem, az nem az én műfajom. Ha egy szóban kellene most magamat meghatároznom, az a dinamika lenne.
Nem érzem sajátomnak a nyugalmi állapotot, vagy bármiféle csapot amivel a belőlem ömlő energiát lehetne visszafogni... - Bár valóigaz, hogy így leginkább egy olyan slagra hasonlítok, ami össze-vissza fickándozik a víznyomás erejétől, és teljességgel kezelhetetlen. :/
Nem akarok megállni, de szeretném megzabolázni ezt a belső lendületet! - ami most lenginkább kártékony nyugatalnságot okoz. Tudni szeretném, mégis mire lehet fordítani! És nem hiszem, hogy az egyetlen hatékony út az elcsendesdés ilyesféle - bizonyára méltán közkedvelt - formája lenne.
Nem csapot szeretnék, hanem megtanulni bánni azzal, amim van.
-
2010.02.09. 21:29
-
Menekse
- szólj hozzá
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
