Kaleidszkópos rigófütty

Szakdolgozat leadva, kipihenve. Tegnap érkeztem meg egy új ecsettel és rengeteg álommal, ötlettel a tarsolyomban. Annyi mindenen töprengtünk kedvesemmel az elmúlt pár napban. Hosszan latolgattuk, miként érdemes élni, mi az, amitől gusztusunk támad a létre. Elővettük hát az élet-álmokat, hogy tervekké, majd célokká formáljuk őket.
Találkoztam rengeteg baráttal is, érdekes volt látni őket, magamat, hogy mennyit változtunk, és hogy már-már újra meg kell ismernünk egymást. Rémületesnek hatott, hogy nem vagyok ugyanaz, akire ők emlékeztek. Nem úgy sminkelem magam, olykor rapszódikusan öltözködöm, és furcsa szavakat is felvettem. Utóbbiakban az az érdekes, hogy csak velük találkozva használtam őket, amúgy normális szókészletet használok...
Végig az zakatolt a fejemben, hogy én jövőre fenekestül fel akarom forgatni a mostani életemet, és a velük való találkozásom is része az előkészületeknek. Aki ragaszkodik hozzám, ahhoz én is ragaszkodom. Nem tudom, ki lesz az, aki majd kitart, ha beindul a ringispil. Csak remélem, hogy akad, aki hajlandó dacolni a körülményekkel a barátságomért.
Most festenem kellene. Ez az egyik élet-álmom, ezért bővítettem a gyűjteményem egy új ecsettel. Épp csak annyira el tudok veszni a kifogásokban, hogy miért nem akarom azt csinálni, ami örömet okozna. Képes vagyok végigbambulni egy napot csontig rágott gondolatokkal zsonglőrködve...