Illaberek
Most éppen olyan, mintha egy forgószél peremén szökdécselnék. Az eddigi pécsi éveimnek semmi értelme, az egyetemet és az oktatási rendszert sem lehet komolyan venni. Diploma (még?) nem lesz, szükségem van az állami féléveimre.
És most szépen lassan kezd beszippantani valami spirális lenület, és közben eső illatát érzem a levegőben. Költözés, munka, nyelvvizsgák, tanulás...
A szerelemmel egy városba költözöm - ez jó.
Valamilyen munkahelyet csak találok majd... - ez már bizonytalan.
Itt kell hagynom a táncegyüttesemet - ez inkább rossz.
Függetlenség - ez kimondottan jó.
Honvágy - egyszer már kinőttem. Lesz másik.
Egy testvért itthagyok - ez nagyon rossz.
Egy testvért gyakrabban látok majd - ez viszont jó.
Lesz időm írni - ez nagyon jó.
Lesz időm egyedül lenni - gyűlölöm a magányt.
Szerezhetek barátokat - akik talán nem vesznek el, ha újra költözöm.
A régi barátaimhoz újra közel fogok lakni - nem számít, pótolható lettem időközben.
Nem kell majd az órákat számolnunk Kedvessel - ez az egyik legszebb.
Lesz időm felnőni - erre most szükségem van.
A gondolataimat már elkezdtem képzeletbeli dobozokba összepakolni, minden máshoz még túlontúl félelmetes lenne hozzányúlni.
-
2010.05.04. 21:14
-
Menekse
- szólj hozzá
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
