Télifagyi-lelkierő
Rákaptam Csíkszentmihályi Mihály könyveire mostanában. Ezek közül is leginkább a Flow tetszett meg.
"Először is olyan feladatot kell választanunk, amelynek elvégzésére van esélyünk. Másodszor, képesnek kell lennünk rá, hogy arra összpontosítsunk, amit csinálunk. Harmadszor és negyedszer, az összpontosításhoz szükségünk van arra, hogy az adott feladat céljai világosak legyenek és azonnali visszacsatolás álljon rendelkezésünkre. Ötödször, erölködés nélkül nélkül, elkötelezettséggel kell cselekednünk, figyelmen kívül hagyva a mindennapi élet frusztrációit és aggodalmait. Hatodszor, az örömteli élménynek elő kell segítenie a saját cselekedetek feletti kontroll érzését. Hetedszer, megszűnik a léttel való foglalkozás, paradox módon azonban az áramlat-élmény után az Én-érzés még erősebben tér vissza. Végül pedig megváltozik az időérzékelésünk: az órák úgy telnek el, mint a percek, és a percek addig nyúlhatnak, hogy már óráknak tűnnek" (Flow: 83.o.)
Ezek most némileg hiányosan teljesülnek: kávé, fáradtság, három dolgozat, kevés forrás - szemernyi lelkierő. Olyan mint a télifagyi: punnyadt burkolatban valami olcsó, de végső soron használható massza - amihez lelkesítés gyanánt matrica jár!
A minószi kultúra esetében például érdekes, hogy mennyi tudós azonosítja őket a mondabéli Atlantisz népével. Az olasz bábjáték esetében azonban még Vitéz László "unokatestvére", Pulcinella sem nyújt vigaszt.
(a képen minószi freskó csodálható)
-
2010.05.06. 01:51
-
Menekse
- szólj hozzá
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
